Félelem a csendtől

Végre megjött a tavasz, nagyon kellemes az idő. Úgy döntöttem, hogy ezt a lehetőséget meglovagolom és kabát nélkül, napsütésben kimegyek a természetbe kicsit feltöltődni.
A közelben, ahol élek van egy kisebb erdő, ami remekül ki van alakítva természetjárásra, padokkal, asztalokkal, ösvényekkel.  Tavasszal és nyáron szeretek itt sétálni, vagy leülni könyvet olvasni, sokszor csak lenni, minden tevékenység nélkül.

(a kép csak illusztráció)

Csupán egy hiba volt a képletben: még kevés a zöld. A fák, bokrok kopárok, kevés az aljnövényzet és a fű is fakó. Ez nem csoda, a természetnek kell még egy kis idő ahhoz, hogy felébredjen.
De remek volt elmerülni a napsütésben.

Sok ember döntött hasonlóképpen, mint én. A padok tele voltak, kutyát sétáltattak, a gyerekekkel játszottak, ahogy ez normális ilyenkor.
Volt egy és több dolog, amit sikerült a padokon és az asztaloknál ülő embereknél megfigyelnem: senki nem nyugodt, képtelen ellazulni.
Van, aki
- dobol a lábával,
- az ujjait tördeli,
- fészkelődik,
- merev testhelyzeteket vesz fel,
- feláll egy pillanatra, tesz egy-egy lépést valamelyik irányba majd visszaül,
Akadt, aki a fentiekből többet is végzett.

Olyan világot élünk már, hogy minden zajos, rohanás van, kapkodás.  A modern társadalom egyik mellékterméke. Már annyira megszoktuk a nyüzsgést, a káoszt, zavarodottságot, hogy képtelenek vagyunk meglenni nélküle, egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a csenddel és nyugalommal

Folyton vágyunk rá, de ha megadatik az igazi, tudat alatt kényelmetlenül kezdjük el magunkat érezni benne. Lásd a fenn említett megfigyeléseket, amiket nem csak most, hanem már jó sokszor megfigyeltem. Próbáld meg te is erre irányítani a figyelmed nézd meg magad, vagy másokat. Meg fogsz lepődni.
Sokan zenét hallgattak, vagy a telefonokkal bíbelődtek. A zene hallgatásával nincs is baj, mert bizony kell a léleknek, elmének. A zajos zene nem feltétlen ilyen, komoly zenét meg szerintem nem sokan hallgatnak ilyenkor :)
Viszont ez is csak egy pótlás, a csendbe és nyugalomba bele kell vinnünk valamit abból, ami elől végül is menekülünk, mert, mint már írtam: nem tudunk mit kezdeni vele, ezzel az állapottal.

Igazából ezeket a félelem váltja ki, a nem tudatos félelem. Ez a fajta kikapcsolódás nem nyomja el az elméd zaját, folytonos beszédét, a friss levegő még élénkíti is a fejed. Hirtelen ott ülsz, napsütés, csend, csak a természet hangjai… így nem marad más, csak te magad. Igen, egyedül te.
S ez az ami megrémít. Jobb ha belátod, eljutottunk odáig, hogy a korunk elérte: félj saját magadtól.
Gondolatok ezrei kezdenek el cikázni és újabbakat szülnek, majd elkezdenek érzelmeket kiváltani.
S nem tudod mihez kezdj, ekkor kezdesz el visszamenekülni a zajba, rohanásba, kapkodásba, hogy újra kontrollt nyerj felettük, vagy elnyomd őket: zenét hallgatsz, fészkelődsz stb. Ez  még csak fel sem tűnik neked, a saját tudatalattid játszik veled csúnya játékokat.

Rengeteg embernek okoznak problémát a saját gondolatai, kész gyorsforgalmi sztráda van a fejünkben, ami sose nyugszik: általunk és mások által gyártott, kívülről beékelődött gondolatok sokasága. Ezt még képes vagy úgy ahogy elnyomni, vagy ügyet se vetni rájuk, de egy idő után felemészt.
A legnagyobb igazság az, akár bevallod magadnak, akár nem: nem mersz saját magaddal szembesülni. A csend és harmónia pedig éppen erre szolgál, segít elmélyülni magadban. Addig képtelen leszel igazán ellazulni és élvezni ezen pillanatokat, amíg saját belső lényedet nem leszel képes megszeretni, elfogadni. Egészen addig, amíg ez meg nem történik, ezen alkalom nem lesz más, mint puszta illúzió és színjáték, amit te rendezel.

Az írásomat, így a végén igyekszem definiálni, összefoglalni:

Azon emberek kik nem tudnak megállni és csak pusztán a létezésükbe belemerülni, csendben és egyedül, azok nem mernek magukkal szembesülni. Gondolataiktól rettegnek, futnak a szembesülés elől. Ezért az a késztetés, hogy valami tevékenységet művelni kell, amivel lefoglaljuk a tudatot. Holott ez nem unalom, hanem menekülés önmagunk elől. Ennek felismerése valamiért nem jut el a tudatig.

pkT
2012.03.17