Elrugaszkodás

"Ne ess kétségbe az ismeretlentől, az mindig is jelen volt az életedben.
Tedd számodra ismerté."

Életünk során egyszer vagy többször mind megélünk olyan korszakokat, amikor az életünk hirtelen és radikálisan átalakul, vagy más felé tolódik.
Ez lehet pozitív és negatív. Az előbbit még különösebb megrázkódtatás nélkül megszokjuk, utóbbit már nehezen, hiszen a nyomás nagyobbnak érződik.
A megszokás és a ragaszkodás nagyon megnehezíti az életünket, minden területen.


Ha az életünk mozaik darabjait vesszük alapul, ami összeállva egy egész képet alkot, vannak részek, amiket tartópilléreknek látunk, vagy jobban ragaszkodunk hozzá a többinél. A szemlélődés és megfigyelési képessége az emberek nagy részénél kettő hibajelenségtől akadozik: vagy túl részletesen visszük figyelmünket az adott dologra (ebből alakulnak ki a kombinálások, amikor a részletesség információ bőségét nem tudjuk rendesen feldolgozni), vagy túl elnagyolva és túl távolra állítjuk be a nézőpontunkat.
Ennek következménye a gyakori képzavar és motiváció ingadozás. Egyik pillanatban tudjuk mit kell tennünk, a másikban teljesen összezavarodunk. Amikor tudatában vagyunk a pozitív változás lehetőségének és útjának, annak kerekei elé a ragaszkodás tesz faéket és nem tudjuk a szekerünket gurítani.

Amikor hosszabban elkezdünk ezen elmélkedni és a saját vonatkozásainkat felépíteni, mindig arra jutunk, hogy valamihez túlságosan ragaszkodunk, vagy annak valamilyen aspektusára.
Mielőtt tovább megyünk nem árt valamit tisztázni. Meg kell tudnunk különböztetni a saját igazságunk, a terveink eléréshez szükséges motivációt a valódi értelemben vett ragaszkodástól. Előbbi komoly előrehajtó és sikert hozó üzemanyag tud lenni, az utóbbi pedig szennyezett benzin.
Fel kell tudnunk ismerni, hogy mi az amire nincsen szükségünk az elkövetkező utunkon, csak mi hisszük azt róla. Lehet, hogy szeretetből, vagy puszta kényelemből, megszokásból nem engedjük el és tartjuk még mindig magunknál.



Ismerjük azt a frusztráló érzést elutazás előtt, amikor nem tudjuk igazából mit is kellene magunkkal vinnünk. Csomagolás közben, ha meglátunk valamit eszünkbe ötlik, hogy „ez még jó lehet valamire” és eltesszük a csomagunkba.
Végül ott állunk egy 30 kilós hátizsákkal holott biztos, hogy tudatosabban rendezve egy 10 kilós is több, mint elég lenne, plusz még kevésbé akadályozó is.
Ez egy remek képletes példa levetítve az élethelyzetekre. Miért haladj az utadon mindig egyre csak nehezedő zsákkal a hátadon, mert közben olyat is magadnál tartasz, ami már nem fog kelleni? Folyton csak beteszel-beteszel, de ki nem veszel semmit.
A havas hegytető után a sivatagban tovább cipeled a sílécet, mert amíg hó volt milyen könnyen tudtál vele haladni. Ébredj, ez már más környezet!

Mégis nehezünkre esik egy új és a „tájnak” megfelelő készlettel nekivágnunk a friss túrának. Ennek az oka a félelem és bizalmatlanság. Félünk, hogy miként fogunk tudni boldogulni ebben az ismeretlen környezetben és miként alakítsuk azt olyanná -a régi eszközeinkkel-, hogy ebben kellemesen érezzük magunkat. Ha csak a régiekkel akarod: sehogy.
Emiatt is viseled rosszul a változást és úgy érzed csak feleslegesen vergődsz egy helyben és még a környezeti tárgyakba is folyton nekiütközöl és megsérülsz.
Bízz az életben, ne tántorítson el az a sok dolog amibe a saját hibás vergődésen folytán ütköztél, most már tudod, hogy te mentél neki tudatlanságból. Erről nem tehetsz. Bízz a mély és igazi belső vezettetésedben, azaz magadban. Ha nem találod keresd meg, lelj rá a sok kosz alatt.
Ne ess kétségbe az ismeretlentől, az mindig is jelen volt az életedben. Tedd számodra ismerté.

Gondolj vissza az eddigi életedre. Mindig volt valahogy és tudtál boldogulni. Ne csapjon be az, hogy ez látszólag nehezebbnek tűnik a többinél.
Nem az. Csak más megközelítést kíván, erre próbál téged sarkallni, hogy ismerd meg egy másik oldalad, amiből tanulhatsz és építkezhetsz.
Úgy tudod könnyebben és gyorsabban kellemesebbé tenni a helyzeted ha restaurálást és frissítést végzel az eszközeiden.
Újítsd meg a svájci bicskád, ami a zsebedben lapul: keresd meg és add hozzá azt, ami MOST kelleni fog, vedd ki és dobd el, ami már nem fog kelleni a továbbiakban. Ne feledd a hasonlatot, más csomagot viszel a hegyekbe és mást a sivatagba. Nem viszed el mindegyiket egyszerre.

Vedd számba a jelenlegi helyzeted és keress hozzá segítő „tárgyakat”, fegyverkezz fel újra! Út közben, ha találsz hasznosabbat, vagy mást, azt pedig add hozzá, de ügyelj arra, hogy ami ismét feleslegessé válik, azt dobd el. Ne terheld le magad.
Biztos, hogy lehet fejen állva szépen énekelni, de valljuk be, nem az a legegyszerűbb és legkényelmesebb módja :)
 

pkT